De juRe Alapítvány vs. Centrál Kávéház:

Talán precedensértékű ítélet született...

2000 tavaszán, az "V. Közös a világunk" konferencia előkészítésére gyűltünk össze a belváros akkoriban megnyitott, egyik újjávarázsolt nevezetességében, a Centrál Kávéházban. A munkacsoportban ketten voltak, akik kerekesszékkel járnak-kelnek a világban. Ottlétünk alatt lejátszódtak a jól ismert események: magas lépcső a bejáratnál, közönyös, a segítésre nehezen mozduló személyzet, megközelíthetetlen éttermi rész, 27 lépcső az alagsorba rejtett, gyönyörű mosdóhoz. Egyik munkatársunk, Nagy Bendegúz, építészhallgató, azt elemezgette, hogyan lehetett volna az átalakítás alatt figyelembe venni az akadálymentesítés szempontjait, ha valaki gondolt volna rá. A probléma nem hagyta nyugodni, s mivel tanáraik külön felhívták figyelmüket a rekonstrukció érdekességeire, azokat meg akarta mutatni szintén építészhallgató barátnőjének. Ekkor estek meg velük azok a kínos és megalázó történések, amelyek miatt közösen úgy döntöttünk, hogy a De juRe Alapítvány szakmai és anyagi támogatásával perre viszi az ügyet.

Elsőfokon a bíróság mereven kettéválasztotta az akadálymentesség és a személyiségi jogok kérdését. Mivel a személyiségi jogi sérelem nem minősült súlyosnak hiszen a pincérek viselkedése nem volt ANNYIRA megalázó, nem találta megalapozottnak a keresetet. Ami pedig az akadálymentesség hiányát illeti, igazat adott a kávéháznak, amely, képletesen szólva, megvonta a vállát, mondván, mit tehet az egészről egy szegény bérlő, aki sem nem építtető, sem nem tulajdonos. A másodfokú bíróság azonban másképpen vélekedett. Igen bátor és eredeti gondolkodásmóddal összekapcsolt egy építészeti kérdést egy személyiségi jogi problémával. Kijelentette, hogy az akadálymentesítés elmulasztása önmagában megteremtette az emberi méltósághoz való jog sérülésének lehetőségét. Leszögezte azt is, hogy a működtető felelőssége biztosítani az adott szolgáltatás feltételeit, függetlenül attól, hogy tulajdonos-e, vagy nem (hiszen az étterembe betérő vendég nem az épület tulajdonosával vagy az építési engedélyt hibásan kiadó hatósággal kerül kapcsolatba /jogi nyelven: jogviszonyba/, hanem az étteremmel). Egyértelmuen kimondta, hogy mivel a Magyar Köztársaság Alkotmánya tiltja a bármilyen alapon történő megkülönböztetést, a kávéház diszkriminációt követett el: a szolgáltató ugyanis köteles mindenki számára azonos színvonalú szolgáltatást nyújtani, tekintet nélkül arra, hogy valaki pl. kerekesszékben ülve óhajtja igénybe venni azt.

A jogi képviseletet dr. Peszlen Zoltán ügyvéd vállalta, akinek a diszkriminációs ügyekkel kapcsolatos elkötelezettsége, mély empátiája és nem utolsó sorban józan, okos érvelése vitte sikerre a pert.

A De juRe Alapítvány azért tartja diadalnak a jogerős ítéletet, mert az ilyen döntések kényszeríthetik rá az építési hatóságokat és az építtetőket, hogy végre elkezdjék megtanulni és komolyan venni az akadálymentesítés leckéjét. A döntés azt is egyértelműsíti, hogy az esélyegyenlősítést szolgáló rendelkezéseket éppen olyan szigorúan be be kell tartani, mint bármilyen más törvényt: mi tudjuk, hogy a fogyatékossággal élő embernek is ér annyit az emberi méltósága, mint bárki másé, itt az ideje, hogy a társadalom is megtanulja ezt a leckét.

Médiavisszhang:

[origo]: Pert nyert egy mozgássérült a Centrál ellen

Magyar Hírlap Online: Nagy Bendegúz kontra Centrál

Népszabadság Online: Pert nyert egy mozgássérült a kávéház ellen