VII. Közös a világunk
Ifjúsági
tábor Gánton
Augusztus 28-29-30-án, a De juRe Alapítvány szervezte meg a VII. Közös a világunk ifjúsági tábort Gánton a Fecskepalotában. A 30 fős találkozó célja az volt,
hogy különböző előadások, beszélgetések, fórumok, csoportos játékok
és filmvetítések keretében bemutassa a fogyatékosságot, mint komplex társadalmi
jelenséget.
"Egyetlen
világ van, s valamennyiünknek abban kell élnünk" - ez a mottója a Közös a világunk
című, 1996 óta futó konferenciasorozatnak, melyen most mi is részt
vehettünk.
Az
első napon délelőtt az ország minden tájáról, Budapestről, Kecskemétről,
Debrecenből összegyűltek a többségében kerekes székes és vak fiatalok, sajnos a
siketek- és hallássérültek nem éltek a részvételi lehetőséggel. A szobák elfoglalása
után, a hatalmas tornaszobában gyűltünk össze. Első előadó, a De juRe Alapítvány (DRA) elnöke dr. Kálmán Zsófia volt, aki beszámolt az alapítvány 10 éves
munkájáról, eredményeiről és céljairól.
A
sérült emberek jogaiért szerveződött alapítvány 1996-ban jött létre, a kaliforniai
Disability Rights Advocates jogi igazgatója, Sid Wolinsky, a
USIS és a Soros Alapítvány támogatásával. Célja: a sérült, fogyatékossággal élő
személyek emberi jogainak érvényesítése civil és igazságszolgáltatási
eszközökkel; informálás és én-formálás konferenciák, tanfolyamok, képzések,
kiadványok segítségével; ellenségeskedés helyett együttműködés építése a civil
szervezetek között, az államigazgatási fórumok és a társadalom szélesebb
rétegei között. A konferenciasorozat mellett a legnagyobb eredmény a De Facto Jogi
Tanácsadó Iroda működtetése, diszkriminációs perek, tudatformáló,
informatív publikációsorozat a sérült emberekkel kapcsolatos téves mítoszok,
hamis sztereotípiák megszüntetésére. Az alapítvány számos olyan rendezvényt
szervezett, melyek fő célja elsősorban az volt, hogy közelebb hozza egymáshoz
egészséges és fogyatékos embertársainkat, hogy a társadalomban kialakult
előítéletek és különbségtétel helyett együtt gondolkodjanak, és ismerjék meg egymás
világát, életét. Ilyen kiemelkedő rendezvény volt a legelső Magyarországi Kerekesszékes Divatbemutató megszervezése (1996, partner:
Motiváció Alapítvány, tervező: Zoób Kati), akadálymentesítési kampányok (road
show, utcai demonstrációk, levélírási kampány), Mindenki gyermeknapja (2003) az
első integrált gyermeknap Magyarországon, EU-pályázatírói
tanfolyam. Az alapítvány különböző kiadványokkal,
prospektusokkal, tájékoztatófüzetekkel segíti a hozzá fordulókat, ugyanakkor
fogyatékos társainknak is tisztában kell lenniük saját jogaikkal, az alapítvány
ebben is partner. Tudnunk kell, hogy léteznek, hogy vannak, hogy igenis nem
szabad annyiban hagyni, ha bármiféle diszkrimináció, sérelem éri az embert. A
fogyatékosság ügye emberi jogi kérdés, vallási, etnikai, politikai háttérre
való tekintet nélkül, és a kormányok mindenkori feladata ennek támogatása. (A témáról bővebben a www.drahu.org.hu
honlapon olvashatunk.)
Az
előadás után Nagy Bendegúz Kerek/es világ című kisfilmjét néztük meg, mely jól példázta a
közintézményekbe való bejutás lehetetlenségét, hogy milyen nehéz egy kerekes
székes ember élete a mindennapok ügyes-bajos dolgainak intézése közben. Ezt
követően Horváthné Dunaveczki Leona vak édesanya tartott előadást a
gyerekvállalásról, annak előzményeiről. Mesélt a terhességéről, a szülésről, az
emberi megnyilvánulások sokszínűségéről, arról, hogy gyermekével hogyan
alakítottak ki egyfajta közös kommunikációs nyelvet. Élő példaként ott volt
velünk 18 hónapos kisfia, Ati is. Délután a fórumok,
beszélgetések mellett Pajor András pszichomókája során lehetőség adódott, hogy jobban
megismerjük egymást, végül a nap a gyömrői Talent Énekstúdió műsorával, közös énekléssel és
filmnézéssel zárult.
Másnap
reggel (a hatalmas mennyiségű kávéfőzés után) folytatódtak az előadások. Elsőként
Ittzés Ádám mesélt nekünk mozgássérült
tanárként szerzett tapasztalatairól, majd Garai Dóra pszichológus nottighami élményeit
osztotta meg velünk. Dóra négy évet töltött Angliában szociális munkásként.
Feladata elsősorban az volt, hogy munkatársaival segítsenek munkát keresni és
találni a fogyatékos és megváltozott munkaképességű embereknek. Magyarországon
a támogatott foglalkoztatásnak ez a fajta rendszere még csak csírájában
található meg. A rendszer lényege, hogy fogyatékos és megváltozott
munkaképességű társaink valós munkát végezhessenek, igazi fizetésért igazi
munkahelyen és a munkakör betöltése során ne érje őket semmiféle diszkrimináció
sem a munkáltató, sem a munkatársak részéről: ugyanolyan jogok, körülmények és
juttatások illessék meg őket, mint az egészséges munkavállalókat. Délután Nagy
Bendegúz építész, rehabilitációs mérnök vetítését tekinthettük meg Gringó voltam Bolíviában címmel. Bendegúz a
nagy kalandor nemcsak a világot járja kerekes székével, hanem Latin arcok című kötetének kiadásán is fáradozik.
Ebben a gyönyörű fotók mellett saját útiélményeit
osztja meg az olvasókkal. Ezután Petri Gábor
szintén vetítéssel egybekötött előadását hallhattuk-láthattuk Siketek iskolája Ugandában címmel.
A
harmadik napon délelőtt a fogyatékosok sportjának jelenlegi helyzetéről, a
különböző fogyatékossági csoportok sporttevékenységéről, versenyeiről, illetve
az állami irányító rendszerről volt szó. Dóra
Krisztina ismert paralimpikon, számos hazai és
nemzetközi kerekesszékes futóverseny résztvevője
személyes élményeit osztotta meg a hallgatósággal. Kiemelte a sportolás
fontosságát és kuriózumként a szkander sportág hazai
helyzete is szóba került.
Dr. Kálmán Zsófia előadásában hallhattunk néhány szót az eddigi akadálymentesítési perekről (legismertebb talán Nagy Bendegúz pere a Centrál
kávéházzal – a szerk. megj.),
arról hogyan, mivel, milyen módon lehet egyáltalán egy pert elkezdeni, ha
valakit valamilyen sérelem ér, és ennek milyen feltételei vannak. Például: van
egy ügy, amit dokumentumokkal ténylegesen bizonyítani kell, és kell hozzá egy
bátor és kitartó, a média rohamait is bíró felperes. Általában míg egy-egy
peres ügyben eredmény születik, akár több év is eltelhet, éppen ezért nagyon
kitartónak kell lenni és nem szabad megijedni.
Az
előadásokat követő fórumon a tábor résztvevői összegezték tapasztalataikat, és
megbeszélték a jövőbeni együttműködés lehetséges formáit. A finom ebéd mellett
bábos és táncos előadással búcsúztak egymástól a táborlakók. A Tánceánia
Együttes – az ép és súlyosan sérült táncosok együttes produkciójára épülő
csoport – a közönséget is bevonta az improvizációs kontakttánc olykor
fergeteges hangulatú előadásába.
(dubniczki)
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |